A hippi világképe 2. - Kozmosz Könyvek,Egyetemi Nyomda,Sümeghy Zoltán,Stuárt Hall,Timóthy Leary,Takács Ferenc,Lukács György, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A hippi világképe 2.

2009-07-01 19:51:57, szerda

	S. Miklósnak és S. Gergelynek Kozmosz Könyvek Egyetemi Nyomda 1985. Felelős vezető: Sümeghy Zoltán (Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával.) A hippimozgalom írásos dokumentumaiból kibontakozó világkép nem racionális, nem fogalmi, nem logikai. Uralkodó vonása az egymásnak ellentmondó, egymást kizáró világnézeti elemekből barkácsolt tarkabarka, ösztönös gondolatiság. Ennek az ekleticismusnak igen egyszerű a magyarázata: a hippi tényszerű tudása filozófiáról, szociológiáról, legkivált közgazdaságtanról igen csekély. De ez a kevéske egzakt tudás a hppi gondolkodásmódban azonnal költői többletet növeszt látomássá, mítosszá lesz. Egyetlen példa a sok más helyett. A mozgalom létezésének talán legfontosabb kiváltója: annak a társadalomnak az atomizáltsága, amely társadalomnak bentlakói voltak. A többnyire jólfésült amerikai fiatalokorú a hatvanas években azért lett hippi, mert közegében magányosnak, idegennek érezte magát. Ennek következtében a hippi világkép egyik leggyakoribb tétele az elidegenedés. Az átlagos hippi is hallotta, hogy az elidegenedés Hegelnél, majd Marxnál olvasható filozófiai kategória, gyakran idézi is a leginkább ismert, ide vágó Marx-mondatokat. De nincs nyoma, hogy bármely műveltebb hippi behatóan tanulmányozta volna a Gazdasági-filozófiai kéziratokat, Marx elidegenedéselméletének alapszövegét. A futólagos olvasást, a hiányos tudást nem megrovásként, csak jellemzésként rögzítjük. A hippi világkép alapja nem a fogalom, hanem a képzelet. A hippi elolvas egy fejezetet, hall egy mondatot, s mentem kiegészíti, átkölti, életvitelének szolgálatába állítja. Bizonyos, hogy a hippi előbb érezte magát idegennek az őt környező világban, s csak idegenségének átélése nyomán jutott el az így-úgy felfogott marxi elidegenedéselmélethez. Képzelete azonban elég fejlett (túlfejlett) ahhoz, hogy töredékes ismereteiből mentes kerek világfelfogást alakítson ki. Ez a furcsa, szivárványos világkép ha másra nem is,de arra alkalmas volt, hogy a hippit önmaga döntésének, létezésének igazáról megnyugtassa. Cserepekből áll össze a hippivilág: a Zen-buddhizmus, az ind filozófiák, a pszichedelizmus, az anarchizmus, a marxizmus törmelékeiből. Ha egymás után olvassuk a hippivilág bentlakóinak vallomásait, szelíd, vagy agresszív nézeteit, az intellektuális színvonal eltéveszthetetlenül a tizenéves korra jellemző. Szuggesztív a költői képzelet, csüggesztően gyermeteg az átgondolatlan gondolatiság.Amíg önmaga létállapotát s megtagadott múltját szövegezi vagy mondja magnetofonba a hippi, érzékletes és fontos dokumentumot közvetít. Amikor kilép az alanyi élménykeretből, amikor általánosításra törekszik, a világ mai és holnapi sorsát jövendöli, önképzőköri szinten értekezik. Aogy ezt nyelvhsználatuk is igazolja. Fontos bekezdéshez érkeztünk. Közhely, hogy nyelvi kommunikáció híven tükrözi az egyéni és a csoportos gondolkodásmód szabályait. A hippik esetében leginkább a nyelvhasználat döbbentheti meg aszóban és írásban - a kívülállót. A hippi nem túl gazdag élőbeszédének vagy szövegfogalmazásának némely része ugyanis mintha a nyilvános mellékhelyiségek falfiraitaiból lenne ismerős. A hippi látszatra trágárul fejezi ki magát. Bárhol legyen a tárgy, hajlamos a nemi élet és az anyagcsere (változatos, egy idő után mégis egyhangú) szókincsét használni. Az igéket részint kijelentő, részint felszólító módban. A hippi mondatainak ezeken a (változatos, egy idő után mégis egyhangú) tötelékszavain a magyar olvasó meghökkenhet. Holott ez a monoton töltelékszavakat, ha például a 6-os villamos peronján utazunk, magyarul is naponta hallhatjuk, amúgy ártatlan kisfiúk és bájos kislányok szájából. A párosodás és az anyagcsere szókészletével élő fogalmazásmód a magyar (és a nem magyar) tizenéves ajkán nem a züllöttség, hanem a gyermetekség jele. Nem obszcenitást bizonyít, hanem a kamaszkor pillanatnyilag kötelező divatját, falkaszellemét. Aki odafigyelt már, észrevehette: tizenéveseink ott, a 6-os villamos peronján fel sem fogják, mit mondanak. Semleges beszédelemként használják, igazi értelmét, tartalmát nem latolgatják a mondatfogallmazás, mondatlejtés során. Bizonyos, hogy nem jó hallani: küzdeni ellene a jó ízlés és a szép magyar beszéd védelmében fontos és értelmes pedagógiai feladat. Tapasztalatból tudjuk, néhány év múlva majd a mostani kisfiúk és kislányok róják meg mocskos szájukért az akkori tizenéveseket. Ha ugyan néhány év múlva a jelzett szókészlet használata még divatban lesz. Sok áttétellel ugyan, de lényegileg a hippimozgalomban sincs másképp. A hippi tudatszintje, ön- és környezetértékelése is átalakulóban lévő kamaszé. Fogalmazásmódja, divatos, áltrágár nyelvi kliséi hasonlóképpen. A hippimozgalom - minden öntudata mellett és ellenére - tényszerűen a kisebbségi, maroknyi szekta kamrájába tereli az önkéntes résztvevőket. Lefokozza, olykor szinte infantilis szinten tartja a tudatot. Ez szükségképpen nem lefokozott, visszafejlesztett tudat csökevényes fogalmazádmódot alakít ki, ahol a nemi élettel kapcsolatos igék, főnevek, jelzők jelentéstartalmukat. Semleges, fölösleges - mondja ki: buta- töltelékszövegként foglalnak helyett a mondatszerkezetben, fogalmazásban, gondolkodásban. Azegyébként jobbra, többre hivatott gondolkodásban. A hippi világkép egyik törvényszerű ellentmondása a sok közül, hogy a világ megváltozására, a létező rossz világ alakítására szolgáló eszmefuttatások gyarló nyelvi közegben fogalmazódnak meg. Egy amerikai "pillanat": a hippik című remek tanulmányában ugyanezt elemzi Stuárt Hall: "A legtöbb szubkultúra nyelvhasználatában is igyekszik elmélyíteni azt a szakadékot, mely az önmaga világa és a "többiek" világa között tátong. A hippi beszédmódja komplex argót képez, mely - meglehetősen keverten - a néger kultúrából, a dzsessz és a popzene világából, a homoszexuálisok is hipek tolvajnyelvéből, a kábítószer rabjainak szubkultúrájából,, az utca, a belváros és a bohémvilág idiomatikus nyelvéből áll össze. A jelszavak nyelvészeti szempontból meglepőek, különösen két szempontból: a folyamatos jelen idő uralkodó szerepe - "grooving" (bulizás), "ballling" (kefélés), "tripping" (utazás), "mind blowing" (fejtágítás) stb. és a kifejezések igekötői ízei "turn on" (átkapcsolás), "love-in" (belahabarodás), "uptight" (agyonmajrézás), "where it"s at" (amiről szó van). Messzebb juthatunk a nyelvhasználat problémakörének vizsgálatában, ha szemügyre vesszük azt a szót, mely mindennél közelebb áll ahhoz, hogy a hippi életmódot egészében jelképezze: az a kifejezés ez, melyet dr. Timóthy Leary alkotott: "Kapcsolj át, hangolódj és szakadj ki!" Ebben a jelmondatban minden egyes szókapcsolat egy-egy közvetlen felszólítás, ugyanakkor elhomályosult metafora is. Az "átkapcsolás" - szó szerint - arra hívja fel a hippit, hogy kezdje meg a "szellemkiterjesztő" szerek élvezését, a jól fésült társadalomból pedig mindazokat vegye rá az "átkapcsolásra", akik az ügy számára megszerezhetők. De a szókapcsolat -metaforikusan- azt is jelenti, hogy kapcsoljunk át - úgy, ahogy a tévékészülék gombjának elforgatásával csatornát váltunk - az élményszerzés autentikusabb módjára, hogy hagyjuk el a középosztály-társadalom kikövezett útjait a privátabb, apokaliptikusabb csatornák kedvéért. A"behangolódás" - szó szerint - azt jelenti, hogy az ember hangolja át magát egy másik életmódra: ugyanakkor - az előbbi szókapcsolathoz hasonlóan - itt is egy elhomályosult metaforával van dolgunk, mely a tömegkommunikáció világából származik. Ahogy a kifejezés sugallja: az érzékelésnek több csatornája van, melyeken keresztül tapasztalatokat szerezhetünk a világról. A jól fésült társadalomnak éppen az a legnagyobb baja, hogy "rossz állomásra" hangolta be a készülékét, s így csak az álhíreket és téves szünetjelt hallja. Ha más hullámhosszakra kapcsolunk át, az "alvilágból" kapunk híreket, feltáratlan belső tájak titkairól értesülünk. A "kiszakadás" - a hozzá társuló jelentésárnyalatok révén - talán a legkomplexebb jelentésű. Szó szerint azt jelenti, hogy a hippinek el kell utasítania a középosztály élménystruktúráját, azt az életmódot, mely a munkára, hatalomra, státusra, fogyasztásra orientálódik - olyan célok felé, melyek a hippi szubkultúra ellenértékeinek rendszerében hitelüket vesztették. A hippi kiszakad abból a rendszerből, mely kedvéért a család, a szocializáló oktatás oly hosszú ideig pátyolgatta őt: aktívan "bedobja magát" az "elhajlás" életkörébe. De a "kiszakadás" szónak közelebbi társadalmi és politikai vonatkozása is van. Azok is "kiszakadnak", akik időnek előtte abbahagyják a ziskolát, vagy a college-ot, "kiszakadnak" azok is, akiket az oktatási intézmények elutasítottak, vagy akik saját jószántukból távoznak a college-ból, mivel az egész oktatás és nevelés rendszerét értelmetlennek találják. Első ízben "kiszakadottaknak" azokat nevezték, akik korábban abbahagyták az iskolát, mint pl. Goodman "abszurdjai", akik úgy érezték, hogy elidegenedtek az oktatástól, illetve nem feleltek meg a követelményeknek, vagy nem kívántak lépést tartni az anyaggal. Leary kifejezése ily módon párhuzamot próbál vonni a hippik és az effajta elidegenedések között. A párhuzam jórészt képletes, mivel a hippik - nagyjában-egészében - nem azok közül verbuválódnak, akiket az oktatási intézmények elutasítottak: éppen ellenkezőleg, értelmesebb, sokszor tanulmányi-tudományos téren is reményt keltő középosztálybeli diákokból. Ha ráuntak a hivatalos oktatásra, ez nem azért történt, mert idegennek érezték az iskolai feladatokat, vagy mert családjuk szegény volt, vagy támogatás nélkül kellett tanulniuk. Hanem azért, mert - jóval szimbolikusabb értelemben - az egész tanügyi marhaságot találták lényegtelennek. Az ő esetükben a kiszakadás annak a szimbolikus gesztusnak a szerepét játssza,. amellyel kivonulnak a nemzedékük kitaposott, előírásos átlagéletéből. Ezek a csiszoltabb kiszakadások gyakran az egyetemi campusok hallótávolságán belül tartózkodnak, bár a professzorok és egyetemi hivatalnokok számára elérhetetlenek. Részét alkotják sok nagyobb egyetem nem formális hallgatói körének. Újra és újra lejáratják azt a hallgatói szerepet, melyet éppen nemrégiben hagytak a hátuk mögött. Az ő alakmásaik azok a diákok, akik megtagadják a katonai szolgálatot Vietnámban és eltűnnek a sorozóirodák szeme elől - az ő kiszakadásuk politikai kivonulás. A kiszakadás kifejezést tehát úgy tekinthetjük, mint amihez a társult jelenségek széles skálája csatlakozik: mindezek az árnyalatok lazán szerveződnek össze Lary metaforájában." (Takács Ferenc fordítása) A halála előtti utolsó évek nyilatkozataiban Lukács György sok tömör, aforisztikus meghatározást hagyott az utókorra. Ezek egyikében a hatvanas évek lázadó ifjúságát korunk ludditáinak, géprombolóinak minősítette, a XVII. század angol polgári forradalom (akkori értelemben balos) szélsőségeire emlékezve. Lukács az aktív új baloldalra célzott, de mondása a passzív hippikre is érvényes. A ludditák azt hitték, ha összetörik a szövő- és fonógépeket, munkájuk, létezésük elidegenítő eszközeit, magát az elidegenedést is sikerül legyőzniük. Nincs másképp a hippiknél sem. Gondolkodásuk, magatartásuk a rendszer szembeötlő megjelenési formáit, külsőségeit támadja, s nem veszik észre, hogy érintetlenül hagyják, háborítani képesek a rendszer lényegét.

0 komment , kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock

Címkék: követelményeknek, kiszakadottaknak, mellékhelyiségek, töltelékszavakat, nyilatkozataiban, hippimozgalomban, középosztálybeli, apokaliptikusabb, szubkultúrájából, hallótávolságán, fogalmazásmódja, pszichedelizmus, általánosításra, nyelvhsználatuk, ekleticismusnak, homoszexuálisok, hullámhosszakra, fogalmazádmódot, ellenértékeinek, tapasztalatokat, dokumentumaiból, eszmefuttatások, problémakörének, punkrációsoknál, szókapcsolathoz, változtatásával, tolvajnyelvéből, nyelvhasználat, géprombolóinak, élménykeretből, szókészletével, elidegenedések, lényegtelennek, gondolkodásban, megszerezhetők, falfiraitaiból, könyvet 1995-ben, ötvenes évektől, hippimozgalom írásos, egymásnak ellentmondó, ekleticismusnak igen, hippi tényszerű, kevéske egzakt, hppi gondolkodásmódban, mozgalom létezésének, többnyire jólfésült, hatvanas években, hippi világkép, átlagos hippi, elidegenedés Hegelnél, leginkább ismert, futólagos olvasást, Kozmosz Könyvek, Egyetemi Nyomda, Sümeghy Zoltán, Stuárt Hall, Timóthy Leary, Takács Ferenc, Lukács György,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]